Létezik-e Internet-függőség?


Forrás:www.szorongas.com

Témánál vagyunk, a közvetítő közegre dobáljuk a sarat, de ne is tiltakozz. Remeg a kezed, ha elfüstöl a modem? Izzadva járod a várost hotspotok után kutatva? Létezik egyáltalán olyan, hogy internet-függőség? Minden kiderül, csak olvass, olvass, olvass és olvass itt az interneten.
Nagyszüleinknek/szüleinknek még varázslatos és innovatív találmány volt a televízió készülék, amely a hétfői szünnapok kivételével fekete-fehér mozgókép formájában a "dobozon" keresztül az otthonokba hozta a tömegeknek a kultúrát.Napjainkban már a tömegkultúra méltán megszokott és elfogadott részei, "segítői" a számítógépek és az Internet használata úgy a munkahelyeken, mint az otthonokban. Egy "rendes" és korszerű családban minimum egy PC van. A még "rendesebbekben" az egy főre jutó számítógépek száma: egy vagy egy-két asztali + egy laptop.
Fontos jellemzője e kérdésnek a világháló adta lehetőség a glbális kommunikációra, a “világ nagy dolgaiba” való beleszólás lehetőségére a politika, az üzlet, vagy a szórákozás területén is. Sokszor keltheti azt az érzést, hogy olyan dolgok irányításába szólhatunk bele, amire korábban semmi esélyünk nem volt.
A technikai civilizáció exponenciális sebességgel fejlődik, és megállíthatatlannak tűnik, akár csak a web-lapok száma. A fejlődés a "hagyományos" humán kulturális interakciókat legpregnánsabban demonstráló személyes beszélgetések háttérbe szorulásával jár, míg az információs társadalom/kultúra kialakulása, fejlődése dinamikus. Az ifjú generációk "beleszületnek" a gépi kommunikációba, aminek használata, elsajátítása egyre természetesebb, sőt nélkülözhetetlen.
Surf
Munkahelyünkön (Baranya Megyei Drogambulancia) az egy főre jutó PC-k száma pontosan egy egész. A munkával töltött óráknak keretet ad "A Gép" bekapcsolása és leállítása. Levelezéseink és a telefonjaink jelentős részét e-mail-re konvertáltuk (ezzel mi sem segítjük a Magyar Posta és a Matáv piaci pozióinak konzerválását). A “brainstorming”-okhoz és információgyűjtésekhez – praktikusan - gyakran az internet-et használjuk. Ismerünk egy csomó 4-6 éves kis srácot és kis csajt, akik még nem tudnak írni-olvasni, de a luzer színtű felhasználói ismereteket, készségeket már évek óta maguk mögött tudhatják.
Mint az már jó pár dologgal kapcsolatban elmondtuk, a számítógép - az internet-használat is – természetesen - alapvetően hasznosak, megkönnyítik az életünket, jó dolgok. A chat-telés vagy a számítógépes játékok (pl. a first vagy 3rd person-ök) segíthetik a kikapcsolódást, a szórakozást, a pihenést. Egy határig.
Az internet lehetővé teszi a másokkal való kapcsolatteremtést, ahol a felhasználó egy maga által választott önazonossággal, akár "álarc"-cal is a valóságból kilépve élheti meg a virtuális "eszmecserét" más internet-felhasználókkal. A szabadon alakítható "álarc", vagy a frankót személytelenül, azaz személyes adatokat (név, arc, hang, lakcím, személyigazolvány szám...) nem felvállaló biztonságban éreeti magát "nick name"-je (chat-eléskor használt "művésznév") mögött. A virtuális világ, mint kultúra érdekes és sajátos "intimitást" hordoz, saját szlenget "növeszt", saját szokásjogot, játékszabályokat alakit ki. Ugyanakkor teret enged a kreativitásra, az önkifejezésre, a személyes kompetencia átélésére. Ezek a sajátosságok a valóság bizonyos fokú behelyettesítésére teszik alkalmassá az internetes világhálót.
De hol a határ? A szakemberek a számítógép-, Internet-, chat -függőségek tekintetében az ezen tevékenységekkel töltött órákat, időt veszik – első körben – alapul elsősorban, de fontos szempont, hogy hol töltődik el a sok idő.
Az internetet alapvetően normális módon használók nagyrészt e-mailezésre és webezésre használják a gépet, továbbá könyvtári keresésre vagy szoftverletöltésre. A függőség irányába hajlók viszont szinkron kommunikációs környezetben időznek leginkább, főleg csevegőszobákban és MUD-okban (Multiuser Dungeon – “többrésztvevős várbörtön”).
A gép
A sokszor szürke és céltalan vanem tud versenyre kelni e kreált, de izgalmas és lehetőségekben bővelkedő “álomvilág”-gal, főleg az önértékelésben, társas kapcsolatokban, egyéni sikerekben amúgy hiányokat szenvedő személy életében. Azt, hogy ez milyen hatással van az érintett életére, mennyire tudja és akarja betölteni korábbi szerepeit családjában, párkapcsolatában, munkahelyén, baráti-körében, stb., a folyamatok mutatják meg leginkább, hiszen még az is vita tárgyát képezi, hogy létezik-e egyáltalán internet-függőség, vagy ez csak valami átmeneti, főleg az újoncokat (a statisztikák szerint a frissen internetezni kezdő fiatalok a legveszélyeztetettebbek) érintő probléma, ami hamar kinőhető.
Több vizsgálat tárgya az elektronikus kommunikációs formák hatásai a bensőséges kapcsolatainkra. Egyre több ember választja a cinkes vagy kényes szituációk, konfliktusok (pl.: szakítás) sms-ben vagy e-mail-ben való "közlését", "megbeszélését". Ahol bármennyire is személyesre választjuk meg a fontokat, a betűk méreteit stb. szerkesztjük meg levelüt, a emélyes beszélgetéshez képest (ahol: mimika, gesztusok, testbeszéd, hanglejtés, tehát a kommunikációs lehetőségek egész tárháza áll rendelkezésünkre) igencsak "lebutított" módon közlünk, jutattunk el információkat. Nem is beszélve arról a lehetőségről, hogy közvetlen, valóságos élményként éljünk át akár katarzist, akár veszteséget. Bár ez egyre ritkább, de a modemes-telefonos internet-hozzáférés éjszaka olcsóbb, ezért a párok mozgalmas vagy mozgásmentes közös éjszakai együttlétét is kedvezőtlenül befolyásolhatja a netezés. A virtuális-világ szótárában már szerepel az ún. cyberözvegy, akit párja túlzott internetező életmódja miatt elhanyagol.
A túlzott és a normál internet-használat amúgy váltakozik, és ne felejtsük, hogy sok ember másfajta pszichés nehézségei miatt válik a gép rabjává, pl. szexuális vagy agresszió-kezelési problémák. (Hosszan lehetne írni az internetes pornográfiáról, a kukkolásról, a saját szobában képernyőre tapadva könnyebben elszabaduló gátlástalanságról…)
Ha azonban ráeszmélünk az nternet időpazarló mivoltára, már félig nyert ügyünk van, és elindulhatunk a labirintusból kifelé. Itt azért nagyon látszik, hogy az internet nem kokain vagy alkohol, hogy sok kellemetlenség mégsem velejárója e “betegségnek”.

Kovács Ignác Szociális munkás
Dr. Szemelyácz János Pszichiáter-addiktológus ˙(INDIT Közalapítvány, Baranya Megyei Drogambulancia)