Mi is az az internet?


Manapság az internetes technológiákat körülbelül 4 milliárdan használják személyes, illetve üzleti célokra, például információkeresésre, szolgáltatások és áruk megrendelésére, kapcsolattartásra, szórakozásra, stb.
Az internet olyan globális számítógépes hálózatok hálózata, amely az internet protokoll (IP) révén felhasználók milliárdjait kapcsolja össze és lehetővé teszi olyan elosztott rendszerek működtetését, mint például a WWW (World Wide Web).
Az internet kifejezés nemzetközileg elterjedt szó, az angol eredetű internetwork szóból ered, mely magyarul leginkább ’hálózatok hálózata’-ként adható vissza, szó szerint hálózatok közötti-t jelent.
Az internet az egész világot körülölelő számítógép-hálózat, hatalmas rendszer, amely kisebb számítógép-hálózatokat fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett alternatív teret biztosít. Az internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani.
Az internet úgynevezett IP-alapú hálózat. Mivel ez a protokollkészlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével.
Röviden: az internet nem fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik, hogy egymással kommunikálni tudjanak.
Az internet olyan gyorsan növekszik, hogy minden erre vonatkozó számadat pár hónap alatt elavul.
Ami az arányokat illeti: az internetre kapcsolt számítógépek száma havi átlagban 10–15%-kal vagy még többel növekszik. Mivel az internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni.
Ma már elmondható, hogy az internet a világ elektronikus postájává lépett elő.
Az internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható.
Egykor a hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy e nélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben.
A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az egyirányú, üzenetszórásos médiumokkal ellentétben a felhasználó nem csak passzív befogadó, hanem maga is információforrás, aki maga választhatja meg, hogy milyen információra kíváncsi, vagy milyen más információforrásokat követ. Mivel az internetes publikálás költsége elenyésző, ez számos olyan szolgáltatást lehetővé tesz, ami nem üzleti alapon működik, vagy nagyon szűk a célcsoportja.
Az internetnek nincs központi épülete. Minden hálózat, amely az internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja az amerikai Virginia állambeli Restonban van.
Sokszor felmerül a kérdés, hogy ki fizeti az internetet. Többnyire ingyenesnek tartják. Ez annyiban igaz, hogy az internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyenek oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegűek) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az internethez. Nem igaz viszont annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat.
Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi internetszolgáltató cégnek, az pedig az adott ország nagysebességű gerinchálózatát üzemeltető intézménynek. A különböző országok a díjakat egymás között nemzetközi szerződésekben rögzítik.
www.wikipedia.hu
Napjainkban már életünk szinte minden területén megjelenik az internet használata. Egyszerűvé válik pl.: a vásárlás, a tanulás, az információszerzés. Böngésznek az idősek és fiatalok egyaránt. Netezünk vásárlás és utazás közben, az orvosi váróteremben, a plázákban. Bárhol, bármikor.
A világháló elsősorban a fiatalokat ragadja magával, szinte állandó elfoglaltságot kínálva számukra. Az utóbbi években egyre nagyobb teret hódított magának több közösségi portál, melynek ma egy középiskolai osztály szinte minden tanulója tagja. Ezek nem csak elfoglaltságot, de szórakozást is kínálnak a fiataloknak.
A közösségi oldalak kb. 3-4 éve élik virágkorukat. A fiatalok, de talán nem túlzás azt mondani, hogy mindenki „második otthona a nagy család”, ahol remek dolog gyűjteni az ismerősöket, rátalálni régen látott barátokra, volt osztálytársakra. Információt kaphatunk bárkiről, válogathatunk a feltett képek között. Lehetőséget adnak játékra, játékra invitálásra, más kedvenceihez való csatlakozásra, napi kapcsolattartásra és képek, hozzászólások feltöltésére is.
„Tökéletes” szórakoztató elfoglaltság, hihetetlen veszélyekkel! Az internet olyan gyorsan növekszik, hogy minden erre vonatkozó számadat pár hónap alatt elavul.
Ami az arányokat illeti: az internetre kapcsolt számítógépek száma havi átlagban 10–15%-kal vagy még többel növekszik. Mivel az internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni.
Ma már elmondható, hogy az internet a világ elektronikus postájává lépett elő.
Az internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható.
Egykor a hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy e nélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben.
A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az egyirányú, üzenetszórásos médiumokkal ellentétben a felhasználó nem csak passzív befogadó, hanem maga is információforrás, aki maga választhatja meg, hogy milyen információra kíváncsi, vagy milyen más információforrásokat követ. Mivel az internetes publikálás költsége elenyésző, ez számos olyan szolgáltatást lehetővé tesz, ami nem üzleti alapon működik, vagy nagyon szűk a célcsoportja.
Az internetnek nincs központi épülete. Minden hálózat, amely az internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Society (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja az amerikai Virginia állambeli Restonban van.
Sokszor felmerül a kérdés, hogy ki fizeti az internetet. Többnyire ingyenesnek tartják. Ez annyiban igaz, hogy az internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyenek oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegűek) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az internethez. Nem igaz viszont annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat.
Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi internetszolgáltató cégnek, az pedig az adott ország nagysebességű gerinchálózatát üzemeltető intézménynek. A különböző országok a díjakat egymás között nemzetközi szerződésekben rögzítik.
www.wikipedia.hu
Napjainkban már életünk szinte minden területén megjelenik az internet használata. Egyszerűvé válik pl.: a vásárlás, a tanulás, az információszerzés. Böngésznek az idősek és fiatalok egyaránt. Netezünk vásárlás és utazás közben, az orvosi váróteremben, a plázákban. Bárhol, bármikor.
A világháló elsősorban a fiatalokat ragadja magával, szinte állandó elfoglaltságot kínálva számukra. Az utóbbi években egyre nagyobb teret hódított magának több közösségi portál, melynek ma egy középiskolai osztály szinte minden tanulója tagja. Ezek nem csak elfoglaltságot, de szórakozást is kínálnak a fiataloknak.
A közösségi oldalak kb. 3-4 éve élik virágkorukat. A fiatalok, de talán nem túlzás azt mondani, hogy mindenki „második otthona a nagy család”, ahol remek dolog gyűjteni az ismerősöket, rátalálni régen látott barátokra, volt osztálytársakra. Információt kaphatunk bárkiről, válogathatunk a feltett képek között. Lehetőséget adnak játékra, játékra invitálásra, más kedvenceihez való csatlakozásra, napi kapcsolattartásra és képek, hozzászólások feltöltésére is.
„Tökéletes” szórakoztató elfoglaltság, hihetetlen veszélyekkel!